Kicsi fiam

Édes kicsi fiam, hogyan mondjam el,
hogy hamar jönnek érted és visznek tőlem el?
Hogy a szívem megszakad
de sírnom nem szabad!

Tudom, Te kérted: anya, menjünk el!
Én megígértem: úgy lesz! Mégsem mentünk el!
De nincs már erőm, s látod, kenyér sem,
nem rajtam múlott... ez jutott nekem!

Kicsi fiam, hogy mondjam el,
hogy istenben ne higgy, felejtsd őt el,
felejts el mindent, amit eddig reméltél,
mert oda visznek téged, hol eddig is féltél!

Pár évig majd haragszol, a síromhoz sem jössz el,
én sem fogom látni, milyen gyorsan nősz fel,
de nagyon jó gyerek vagy, s jó ember leszel,
és el fogod majd hinni, hogy nem dobtalak el.

Kicsi fiam

Anya! - hívtál álmodban,

     félve, riadtan...

furcsa volt ,de rájöttem:

      ezt még nem hallottam.

Ketten voltatok, kettőért éltem,

     az egyik elhagyott,

s most csak téged nézlek ,álmodat féltem,

     pedig még nem is tudod.

Ha szemembe nézel, látom ,hogy érzed:

    valami nagy baj lehet,

mégsem panaszkodsz: anya én félek,

    mert könnyes a tekinteted!

Enni sem kérsz már, nem szólsz, hogy éhes vagy,

    megpróbálsz mosolyogni...

Mi lesz, ha rájössz, hogy mindennek vége,

   meg tudsz majd bocsátani?