Kicsi fiam

Anya! - hívtál álmodban,

     félve, riadtan...

furcsa volt ,de rájöttem:

      ezt még nem hallottam.

Ketten voltatok, kettőért éltem,

     az egyik elhagyott,

s most csak téged nézlek ,álmodat féltem,

     pedig még nem is tudod.

Ha szemembe nézel, látom ,hogy érzed:

    valami nagy baj lehet,

mégsem panaszkodsz: anya én félek,

    mert könnyes a tekinteted!

Enni sem kérsz már, nem szólsz, hogy éhes vagy,

    megpróbálsz mosolyogni...

Mi lesz, ha rájössz, hogy mindennek vége,

   meg tudsz majd bocsátani?