ZENE

A Halál hangján szólt,
szeme úgy dalolt,
egyre hívott,
keze egy hatalmas,
árva fűzre
mutatott:
ott nyugszom.
Ott nyugszom,
de a tekintet,
mi rám fagyott,
megmaradt.
A tekintet,
mi rám fagyott,
az Övé volt,
fentről jött,
letiport!
A Szent fa alatt
nyugszik egy lélek
és valamire vár,
egyre vár
valamit vagy
valakit.
Se halom, se kő,
se felirat
...de ha mégis
arra jár,
és szívéből még
valami maradt:
a faágak zenéjében
mit a vihar
komponál,
megáll egy
pillanatra,
fülel...
és rám talál...