ZENE

A Halál hangján szólt,
szeme úgy dalolt,
egyre hívott,
keze egy hatalmas,
árva fűzre
mutatott:
ott nyugszom.
Ott nyugszom,
de a tekintet,
mi rám fagyott,
megmaradt.
A tekintet,
mi rám fagyott,
az Övé volt,
fentről jött,
letiport!
A Szent fa alatt
nyugszik egy lélek
és valamire vár,
egyre vár
valamit vagy
valakit.
Se halom, se kő,
se felirat
...de ha mégis
arra jár,
és szívéből még
valami maradt:
a faágak zenéjében
mit a vihar
komponál,
megáll egy
pillanatra,
fülel...
és rám talál...

Már nem jön el...

Vártam egy hangra, egy képre, egy arcra,
de hiába, nem jött el...
vártam egy szóra, egy gyönyörű dalra,
amit még senki nem játszott el.

Elmúlt az élet, nem kaptam semmit,
ez minden, mi jár nekem...
csak szerettem volna nagyon szeretni,
de senkinek nem kell az életem.

És megint, mint mindig, vigyorog a balsors,
megmutatta Őt nekem,
de csak hogy fájjon, hogy még jobban fájjon
a semmit nem érő, megunt életem.

És Te, Drága!

S Te, vágyaim álma, ott valahol messze,
ha tudnád, hogy mit érzek most,
hogy erőmnek vége, és nem foglak látni,
az Ég időt már nem adott.

Vajon tudod-e Drága, mit jelentett nekem,
hogy hagytad, hogy nyűgöd legyek,
hogy hagytad, hogy elhiggyem: valaki vagyok,
s hogy álmod az enyém lehet.

Én megtettem mindent, és megtennék most is,
ehhez köt az ígéretem,
de kopog a kaszás, visszajött értem,
s már megragadta a kezem.

Ha még egyszer hagynád, hogy szemedbe nézzek,
hogy lássam a mosolyodat,
a végtelen útra boldogan lépnék,
s már nem félnék a föld alatt...

                   Batka

RÉV

Hát, Kedvesem, itt a rév, beértem,

a horgonyt most húzzák fel,

rá kell lépnem a pallóra, de

nélküled hogy induljak el?

Szeretnék visszanézni, hogy még egyszer lássalak,

de fogják már mindkét kezem.

Segíts rajtam, kérlek, kiálts, hogy halljalak,

vagy csak egy sóhajjal kísérj engem!

Hidd el, szeretlek, ahogy még senkit,

de itt a hajó, a végtelen vár...

Amikor rálépek, elmúlik minden,

s akkor már neked sem fáj...

Most az utolsó madárkát elküldöm Hozzád,

vigyázz rá, nehogy baja legyen,

rakjál ki neki néha egy morzsát,

és jusson eszedbe róla a nevem.

Ha hallod, hogy szegényke riadtan csattog,

nyissál egy ablakot neki,

ne hagyd ,hogy féljen, mint aki küldte,

ha látod ,hogy szárnyát veri!