RÉV

Hát, Kedvesem, itt a rév, beértem,

a horgonyt most húzzák fel,

rá kell lépnem a pallóra, de

nélküled hogy induljak el?

Szeretnék visszanézni, hogy még egyszer lássalak,

de fogják már mindkét kezem.

Segíts rajtam, kérlek, kiálts, hogy halljalak,

vagy csak egy sóhajjal kísérj engem!

Hidd el, szeretlek, ahogy még senkit,

de itt a hajó, a végtelen vár...

Amikor rálépek, elmúlik minden,

s akkor már neked sem fáj...

Most az utolsó madárkát elküldöm Hozzád,

vigyázz rá, nehogy baja legyen,

rakjál ki neki néha egy morzsát,

és jusson eszedbe róla a nevem.

Ha hallod, hogy szegényke riadtan csattog,

nyissál egy ablakot neki,

ne hagyd ,hogy féljen, mint aki küldte,

ha látod ,hogy szárnyát veri!