S Te, vágyaim álma, ott valahol messze,
ha tudnád, hogy mit érzek most,
hogy erőmnek vége, és nem foglak látni,
az Ég időt már nem adott.
Vajon tudod-e Drága, mit jelentett nekem,
hogy hagytad, hogy nyűgöd legyek,
hogy hagytad, hogy elhiggyem: valaki vagyok,
s hogy álmod az enyém lehet.
Én megtettem mindent, és megtennék most is,
ehhez köt az ígéretem,
de kopog a kaszás, visszajött értem,
s már megragadta a kezem.
Ha még egyszer hagynád, hogy szemedbe nézzek,
hogy lássam a mosolyodat,
a végtelen útra boldogan lépnék,
s már nem félnék a föld alatt...
ha tudnád, hogy mit érzek most,
hogy erőmnek vége, és nem foglak látni,
az Ég időt már nem adott.
Vajon tudod-e Drága, mit jelentett nekem,
hogy hagytad, hogy nyűgöd legyek,
hogy hagytad, hogy elhiggyem: valaki vagyok,
s hogy álmod az enyém lehet.
Én megtettem mindent, és megtennék most is,
ehhez köt az ígéretem,
de kopog a kaszás, visszajött értem,
s már megragadta a kezem.
Ha még egyszer hagynád, hogy szemedbe nézzek,
hogy lássam a mosolyodat,
a végtelen útra boldogan lépnék,
s már nem félnék a föld alatt...
Batka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése